Tiihanyi

A Balaton ékköve, az egyedülálló Tihanyi-félsziget

A Balaton, vagy ahogy a rómaiak nevezték: Lacus Pelso, Közép- Európa legnagyobb sekély vizű tava, mintegy 25 ezer évvel ezelőtt - a vulkánok működésének köszönhetően - keletkezett, az ebbe belenyúló Tihanyi-félsziget a tavat két medencére osztotta. A vulkanikus utótevékenység több mint száz gejzírkúpot formált, közülük a legszebb az Aranyház nevet kapta, melynek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja.

A geológiai érdekességek mellett ritka növények és állatok élőhelye is lett a félsziget, a feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy már az őskor óta emberlakta volt. A bronz-, vas- és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztől védett, mindenben bővelkedő tájat. 1055-ben I. András király itt épített királyi családjának temetkezőhelyet és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság története, és egyúttal létrejött a mai Tihany őse.

A félsziget számos vonatkozásban egyedülálló, nemcsak hazánkban, de Európában is, köszönhetően sajátosan kialakult földrajzi helyzetének, ritka növény- és állatvilágának, ezek az értékek a legféltettebb földtörténeti kincseink közé emelik. A mai tájkép szépségéhez jelentősen hozzájárul a három – szebbnél szebb - tó: a Balaton, a Külső- és a Belső-tó jelenléte.

A teljes Tihanyi-félszigetet 1952-ben - Magyarországon elsőként - tájvédelmi körzetté nyilvánították.